A Letta az Agent SDK-t ajánlja új projektekhez a V1 kivezetése mellett

A MarkTechPost friss útmutatója olyan mérnöki asszisztenst szemléltet, amelynek memóriája a beszélgetés után megvizsgálható. A példában előbb közlik a projekt új állapotát, visszaolvassák a tárolt blokkokat, majd közvetlenül az alkalmazás kódjából adnak hozzá egy megjegyzést a szoftver buildjének állapotáról. Közös szabály- és jegyzetblokkokat is csatolnak, mielőtt egy második ügynöktől kérik egy javaslat ellenőrzését. Ezek a bemutató kódjában szereplő műveletek, nem a CurioFuse által igazolt éles eredmények.

A hivatalos SDK-áttekintés fontos verzióhatárt jelöl: a V1-et az Agent SDK javára vezetik ki. A V1 Python és TypeScript nyelven is használható, míg az Agent SDK jelenleg csak TypeScriptet támogat, és szolgáltatói vagy saját üzemeltetésű rendszerhez kapcsolódhat.

Az örökölt API memóriablokkjai a modell kontextusában tárolt információk: abban az anyagban maradnak, amelyet a modell a válasz elkészítéséhez kap. Minden blokknak van címkéje, a célját leíró mezője, tartalma és karakterekben megadott méretkorlátja. A leírás segíti az ügynököt a blokk használatában. A blokkok alapértelmezésben szerkeszthetők; a read_only igaz értéke megakadályozza, hogy az ügynök megváltoztassa az adott blokkot.

A jelenlegi memóriaútmutató ezzel szemben a MemFS-t írja le: Git verziókezeléssel követett memóriafájlrendszert, amely közös az ügynök beszélgetései között. Az /init parancs a projekt memóriáját hozza létre vagy frissíti: átvizsgálja a kódtárat, és szükség esetén rákérdez a munkavégzési preferenciákra. Tartós tanulság kifejezett megtanításához a /remember használható: az ügynök kiválasztja a helyét, majd commitban rögzíti a módosítást. Ezután a felhasználó a /memory paranccsal megnézheti, mi került mentésre. Ha a memória szerkezete elcsúszik vagy túl nagyra nő, a /doctor megvizsgálja az elhelyezést, az ismétlődéseket és a rendszerutasítás tokenhasználatát.